Az a matematika pedagógus, aki maga sem szereti tárgyát, képtelen megszerettetni azt

Az a matematika pedagógus, aki maga sem szereti tárgyát, képtelen megszerettetni azt, mert nem tud életet lehelni tárgyába. Pedig ez a feladat szinte kizárólagosan a tanárra hárul. Az az ideális eset, hogy a diák már a matematika órán megértse és meg is tanulja a leckét. De ez csak a legjobb tanulók kiváltsága.




A többieknek sok gondot, keserves perceket okozhat a matematika megértése. Így nem szabad sajnálni az időt, hogy a tanulók megszeressék és megértsék a matematika tárgyat. Még akkor sem, ha egy-egy nehezebb, vagy meg nem értett résszel többször kell foglalkoznunk. Nemcsak az időt nem szabad sajnálni, hanem energiánkat sem. A tanárnak kell tennie azért, hogy tanulói megismerjék a matematika gondolatvilágát. Az ő feladata, hogy a diákok – amennyire csak lehetséges –, egységben lássák a matematika tantárgyat. A tanár segítségével kell eljutniuk a diákoknak, hogy egy-egy felmerülő probléma esetén ismeretanyaguk tárából azokat az ismereteket emeljék a tudat felszínére, amelyek az adott feladat megoldására segítenek. A tanár kötelességei közé tartozik, hogy kipuhatolja, mit nem értettek meg a tanulók és miért nem értették meg, és időt, energiát nem sajnálva változtatni ezen.

 

Hozzászólások