Matek- PISA-felmérés
Nagy port kavart fel a PISA-felméréseken tapasztalt lesújtó magyar eredmények. A 15 éves tanulók teljesítményét mérő nemzetközi vizsgálatban (melyhez az adatfelvétel 2012-ben zajlott) Magyarország minden mért kompetenciaterületen az OECD átlaga alatt teljesített. Nagy a romlás a korábbi évekhez viszonyítva a matematika területén, az olyan modernebb kompetenciák terén pedig, mint a digitális szövegértés és problémamegoldó készség – bár nehéz elhinni és szembesülni vele – utolsók vagyunk Európában.
Oka lehet, hogy az iskolában nem tanulnak eleget és elég jól. A magyarországi matematikaórák mennyisége a többi országhoz képest sajnos jócskán elmarad: míg nálunk heti három (150 perc/hét), addig a környező országokban több matematikaóra (180-200 perc/hét) dukál. A matematika tanulás idejének mennyisége mellett a minősége is fontos – a tanulási idő és a teljesítmény közötti kapcsolatot ez mindenképpen árnyalja. Ha összeadjuk az iskolai és iskolán kívüli matematikatanulásra szánt időt, akkor azt látjuk, hogy a német diákok kevesebb időt fordítanak összességében a tanulásra, mégis jól teljesítenek, és hatékonynak is érzik magukat. A legtöbbet a lengyelek tanulnak, és ez az extenzív erőfeszítés, úgy tűnik, náluk most már eredménnyel is jár. A csehek és szlovákok gyengébb teljesítményét magyarázhatja az, hogy kevesebb időt is töltenek matematikatanulással.
A magyar tanulók matematika tárgyban is arra törekszenek, hogy az elsajátítandó ismereteket a többszöri ismétlés révén rögzítsék, arra azonban már kevesebb energiát fordítanak, hogy az információk között összefüggéseket, kapcsolatokat keressenek.
A kevés matematikaóra és a zsúfolt tananyag szerencsétlen kombinációja még a jól felkészült tanárt is arra kényszeríti, hogy ledarálja a tananyagot – hát még a kevésbé felkészülteket. A felmérés során kiderült az is, hogy nálunk a diákok ritkábban találkoznak olyan szituációval a tanórán, ahol tudnak tanulni a hibájukból, illetve ahol a tanultakat új helyzetben tudják alkalmazni.
Azok az országok, ahol kevésbé skatulyázzák be a tanulókat, eredményesebbek matematika tantárgyban. A lányok például rendre rosszabbul teljesítenek a matematikateszteken, de ez abból fakad, hogy nem bíznak magukban. A PISA-adatok szerint azok a lányok, akiknek az önbizalma ugyanolyan szinten áll, mint a fiúké, jobban teljesítenek matematikából. Lengyelországban a lányokat is tudják motiválni, ott nincs különbség lányok és fiúk között a matematikai teljesítményekben. A németeknél a nemek közötti különbség megmaradt, de ők csökkentették a hátrányos helyzetűek leszakadását, például azzal, hogy nekik több matematikaórát szentelnek.
Feltűnő az is – hazánkkal összehasonlítva -, hogy a lengyeleknek és a németeknek sikerült növelniük 2003 és 2012 között a hátrányos helyzetük ellenére is jól teljesítő tanulók arányát – őket hívja a PISA reziliens tanulóknak. Arányuk a németeknél és lengyeleknél 8 százalék körül van, nálunk 4.
Tudjuk, hogy a magyar matematikatanításnak nagy hagyománya van, aminek ma is a csodájára járnak. De az, hogy négy-hat gimnáziumban világszínvonalú matematikaoktatás folyik, és minden évben eljut pár magyar zseni a világ legjobb egyetemeire, nem húzza ki az országot a csávából – ahogyan az olimpiai sikerek sem garantálják a sportos és egészséges nemzetet. Jó színvonalú tömegsportra és jó színvonalú tömeges matematikaoktatásra van szükség.
A PISA-eredmények nem a tanulóinkról állítanak ki bizonyítványt, hanem rólunk, felnőttekről. Ahogy a magyar gazdaság versenyképessége romlik, úgy a magyar oktatás is komoly hatékonysági problémákkal küzd. De nem a gyerekek a hibásak. Nem tanítjuk meg őket örömmel és jól tanulni, sem matematika, sem más tárgyból. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy nem több kötelező tananyagra van szükség és vasfegyelemre, hanem több időre a kreativitás és gondolkodás fejlesztésére, és motiváltabb, felkészültebb tanárokra. És természetesen tényekre alapozott, politikai ciklusoktól független, gyermekközpontú oktatáspolitikára.
Hozzászólások